Naponta legalább 2-3-szoz eszünk és remélhetőleg ennél többször is iszunk. Szervezetünknek folyamatosan szüksége van utánpótlásra, akár egy hadseregnek a háborúban. Ami elfogy, azt pótolni kell; az új, vagy megnövekedett feladatok pedig a célnak legjobban megfelelő eszközökkel és hozzáállással oldhatóak meg.

A harctérről visszatérve az asztalhoz: Tudjuk, hogy mit és mennyit eszünk? Tudjuk, hogy miből mennyit kellene?

Ha megpróbálunk utána számolni, könnyen nem jutunk eredményre, mivel az élelmiszerek csomagolásán csak az energiatartalom és a főbb tápanyagcsoportok mennyisége van feltüntetve. Semmi (vagy majdnem semmi) támpontunk nincs a vitamin és ásványi anyag tartalom milyenségére és mennyiségére vonatkozóan. Persze ne higgyük, hogy ezzel már a sor végére is értünk. Az egyik legfontosabb és legnélkülözöttebb biokomponens: a rost-, vagy az antioxidáns tartalom már szóba sem kerül. Pedig ez lesz a következő cikkünk témája.

Így maradnak a szóbeszéd alapján felépített sztereotípiáink. „Egyoldalúan táplálkozunk …. silány minőségű alapanyagokból készül …. tele van növényvédő szerekkel ....és tartósítószerekkel...”

Bontsuk két részre a fenntartásainkat az alapján, hogy mi az, ami rajtunk múlik és mi az, ami nem.

Az egyoldalú táplálkozás kizárólag a mi döntésünk. Csak úgy mint a dohányzás, a kevés mozgás, vagy a túltáplálkozás. Csak ez utóbbiakat szeretjük kifelejteni a listából, mert akkor szembe kellene nézni azzal, hogy nagy a saját felelősségünk a legnagyobb, vagy inkább felelőtlenségünk. A kényelmetlen igazság helyett a kényelmes másra mutogatást és az áldozati szerepkörben való tetszelgést választjuk.

A vásárolt és megevett ennivalónkkal kapcsolatban is van „fél-felelősségünk", azaz hogy a polcról mit veszünk le a boltban. A másik fele már valóban nem a mi „bűnünk”. Valóban, növényvédő szereket széles körben használ a mezőgazdaság. Lehetne nélküle termelni? Persze hogy lehetne, ahogy 100 évvel ezelőtt sem használtak szinte semmit. A bordói lé a szőlőben talán az egyetlen, ami hirtelen eszembe jut, mint kivétel. De ne felejtsük el, hogy akkor a népesség több mint felére volt szüksége a mezőgazdaságnak, hogy megtermelje az asztalara kerülőt. Ma ehhez kevesebb, mint 5% elég! Ez vegyszer nélkül nem menne. És a földeken robotolni akarókból is egyre kevesebb van. Lehet bioélelmiszert termelni és kell is. Mert helyes, ha a környezetünk és saját magunk vegyi terhelését csökkentjük, de bioélelmiszerrel a teljes lakosságot nem lehet – megfizethető áron – ellátni. Úgyhogy szokjuk meg a gondolatot, hogy ezt a minimális kockázatot nem tudjuk elkerülni.

A következő a tartósítószer szerepe. Csak a feldolgozott, vagy műennivalók tartalmaznak, tartalmazhatnak ilyen komponenseket. Az ennivaló egy biológiai termék. Természetéből fakad, hogy állandó változásban van. A változásának csak egy-egy fázisában alkalmas arra, hogy táplálékként magunkhoz vegyük. Ennek az egy-egy fázisnak a meghosszabbítására több jó és sok kevésbé szimpatikus megoldást találtunk ki. A fizikai alapon működő tartósító eljárások gyakorlatilag kockázat mentesek. Ha módunk van rá, válasszuk ezeket. A hővel való sterilezést már nagyanyáink is sikerrel alkalmazták, viszont fagyasztóládájuk még nem volt. A kémia tartósítás megér egy önálló cikket.

Silány alapanyag? Ez egy megcáfolhatatlan vád. Nem azért, mert ez a nyilvánvaló igazság, hanem mert úgy beszélnek róla, mintha az lenne. A „silányságnak” mindig oka van. Például a legjobb búzánk a Bánkúti volt, ami a kombájnos betakarítást már nem bírta és a 60-as évek végére így teljesen meg is szűnt a termesztése. De ami helyette kerül(hetne) az asztalunkra az is tud majdnem ennyit. Vagy talán többet is?

Miért evidencia, hogy a régi jobb, egészségesebb, hogy minden változás a rossz irányba húz? Sokkal inkább azt gondolom, hogy sok szükségtelen enni- és innivalót alkottunk meg, amik a hagyományos táplálékaink rovására nagy arányban jutnak szerephez. Jellemzően ezeknek az műennivalóknak nincsenek „régi verziói”. A hangsúly a nagy arányon van. Senkinek sem kell eldobnia a kezéből a néha megfogott 0,25 l-es Coca-Cola-s üveget, de naponta mindkét kezünkkel megmarkolni egy-egy tele töltött 2 litereset, az már több mint sok.